Sziasztok, kissé eltűntem mostanában, nem volt sok bejegyzés vagy egyáltalán nem volt, ami nekem sem volt jó, igyekszem megváltoztatni, de nem biztos, hogy ez márciusig sikerülni fog... gondolom nem vagytok gondolat olvasók, ezért szeretném megindokolni az eltűnéseim okát...
Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy idén felvételizem, ami miatt nagyon féltem. Ezt január 17-én írtam, azóta voltam síelni és elmentem fellebbezni a pontjaim miatt. Nagyon sokat tanultam szeptembertől kezdve előkészítőkre jártam heti négyszer, kétszer reggel tanítás előtt (0. órában), kétszer pedig tanítás után vagy este.
Azt gondoltam, hogy a téli szünetben lesz időm megírni egy jó pár bejegyzést... hát nem így lett... naponta kellett feladat sorokat írnom, elméletet tanulnom és igen MÉG KARÁCSONYKOR IS. Az eddigi bejegyzéseket a téli szünet utolsó napjaiban írtam és ütemeztem.
A szünet után két hetem volt hátra, abban a két hétben rengeteget tanultam többet mint eddig bármikor, nem csak a felvételi miatt, hanem a félévzárás miatt a tanárok sem kíméltek.
Január 16-án reggel nagyon izgatottan keltem, hihetelenül féltem a másnap miatt. Aznap nem mentem iskolába, hanem a barátnőmmel mentem sétálni és átnéztük az elméleti anyagot. Estére sikerült lenyugodnom, annyira, hogy amint lefeküdtem sikerült elaludnom...
17-én reggel megszólalt az ébresztőm én pedig egy "mi van már megint?" kiáltással keltem... pár másodperc múlva leesett, hogy "mégis mi van már megint" :D. Amint tudatosult bennem elkezdtem rohanni, mert tudtam, hogy ha eljut az agyamig a "hír", akkor nem fogok tudni lenyelni egy falatot sem... És igazam is lett a szendvicsem végét már alig bírtam megenni és közbe remegett a kezem.
Az iskola ahol írtam a belvárosban van, ezért előtte tudtam egy fél órát sétálni (egy órával hamarabb odaértünk a sulihoz). Egészen addig bírtam amíg meg nem láttam az iskolát, utána már csak vonszoltam magam, fejben már máshol jártam, arra koncentráltam, hogy fél óra múlva bármi is lesz meg kell csinálnom annyira nem lehet vészes.... gondoltam én ezt, mert akkor még nem tudtam...
A magyar nagyon könnyű volt (legalábbis nekem) nem is értettem, mert szerintem ez volt az eddigi legkönnyebb feladatsor...
Aztán jött a matek... ami már nem volt annyira könnyű... nekiálltam, megcsináltam amit tudtam, többször átlapoztam, így szinte minden sikerült, ha nem is befejeznem, de legalább valamit megcsinálnom belőle...
Az utolsó két feladattal küzdtem meg a legjobban, de egy kis reklamáció után kaptam rá egy-egy pontot.
Február 5-én tudtam neg a pontjaimat, előtte jobban izgultam, mint a felvételi napján. Nagyon féltem, egy órával hanarabb ébredtem és bírni nem lehetett velem se előtte se utána, MERT a magyarom: 41 pontos, a matek pedig 37 pontos lett (reklamáció után).
Hihetetlen boldog voltam, 78 pontot álmodni sem mertem volna. 😊
Ami még előttem van: a szóbeli
Amitől régebben nagyon féltem, de az írásbelinél könyebb lesz.
Fentebb említettem a síelést, amiről lesz bejegyzés hamarosan.
😊?
Azt gondoltam, hogy a téli szünetben lesz időm megírni egy jó pár bejegyzést... hát nem így lett... naponta kellett feladat sorokat írnom, elméletet tanulnom és igen MÉG KARÁCSONYKOR IS. Az eddigi bejegyzéseket a téli szünet utolsó napjaiban írtam és ütemeztem.
A szünet után két hetem volt hátra, abban a két hétben rengeteget tanultam többet mint eddig bármikor, nem csak a felvételi miatt, hanem a félévzárás miatt a tanárok sem kíméltek.
Január 16-án reggel nagyon izgatottan keltem, hihetelenül féltem a másnap miatt. Aznap nem mentem iskolába, hanem a barátnőmmel mentem sétálni és átnéztük az elméleti anyagot. Estére sikerült lenyugodnom, annyira, hogy amint lefeküdtem sikerült elaludnom...
17-én reggel megszólalt az ébresztőm én pedig egy "mi van már megint?" kiáltással keltem... pár másodperc múlva leesett, hogy "mégis mi van már megint" :D. Amint tudatosult bennem elkezdtem rohanni, mert tudtam, hogy ha eljut az agyamig a "hír", akkor nem fogok tudni lenyelni egy falatot sem... És igazam is lett a szendvicsem végét már alig bírtam megenni és közbe remegett a kezem.
Az iskola ahol írtam a belvárosban van, ezért előtte tudtam egy fél órát sétálni (egy órával hamarabb odaértünk a sulihoz). Egészen addig bírtam amíg meg nem láttam az iskolát, utána már csak vonszoltam magam, fejben már máshol jártam, arra koncentráltam, hogy fél óra múlva bármi is lesz meg kell csinálnom annyira nem lehet vészes.... gondoltam én ezt, mert akkor még nem tudtam...
A magyar nagyon könnyű volt (legalábbis nekem) nem is értettem, mert szerintem ez volt az eddigi legkönnyebb feladatsor...
Aztán jött a matek... ami már nem volt annyira könnyű... nekiálltam, megcsináltam amit tudtam, többször átlapoztam, így szinte minden sikerült, ha nem is befejeznem, de legalább valamit megcsinálnom belőle...
Az utolsó két feladattal küzdtem meg a legjobban, de egy kis reklamáció után kaptam rá egy-egy pontot.
Február 5-én tudtam neg a pontjaimat, előtte jobban izgultam, mint a felvételi napján. Nagyon féltem, egy órával hanarabb ébredtem és bírni nem lehetett velem se előtte se utána, MERT a magyarom: 41 pontos, a matek pedig 37 pontos lett (reklamáció után).
Hihetetlen boldog voltam, 78 pontot álmodni sem mertem volna. 😊
Ami még előttem van: a szóbeli
Amitől régebben nagyon féltem, de az írásbelinél könyebb lesz.
Fentebb említettem a síelést, amiről lesz bejegyzés hamarosan.
😊?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése