Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Felülmúlhatatlanul romantikus Monte Cristo grófjának története: az
angyalian tiszta Edmond Dantest rosszakarói If várának börtönébe
juttatják, ott élőhalottként teng hosszú évekig, ám egy rabtárs
nagylelkűsége kiszabadítja, sőt gazdaggá teszi, ő pedig ördögi bosszút
áll a gonoszokon.
A legendás mű 1844-46-ban látott napvilágot folytatásokban. Szerzője
elsöprő sikert aratott vele - ezért is nevezte el Monte Cristónak a
bevételből 1846-ban Párizs mellett építtetett kastélyát. Az angolparkban
minivizesárokkal körülvett neogótikus melléképületet pedig, ahová
dolgozni vonult vissza, If váraként emlegette. "J'aime qui m'aime"
(Szeretem azt, aki szeret engem), vésette az írópéldaképek portréival
díszített épület bejárata fölé. A párizsi művésztársadalom irigységgel
vegyes csodálattal élvezte vendégszeretetét. Ő maga paradicsomnak mondta
a Monte Cristo-kastélyt, nagy vetélytársa, Balzac őrületnek, melynél
kellemesebbet azonban kívánni sem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése